Liber floridus (lat. 'a virágok könyve'): St-Omeri Lambert kanonok 1120 körül Flandriában írt enciklopédikus műve, amely a világot a növények képében mutatja be. - Az eredeti kz-ot a genti egy. kvtárban őrzik. Szövege és illusztrációi fontos forrás a kk. →növényszimbolikához. A növények ábrázolása részletesebb és érthetőbb, mint a késő románkori szobrászat és fest. motívumai. A ~ban legtöbb a fa, pl. a 8 boldogságot 8 fa jeleníti meg: →cédrus, →ciprusfa, →pálma, →rózsa, →olajfa, →platán, →terebint és →szőlővessző. Az Egyh. pálmafa, 32 levele 32 →erény. A kép keretén kívül fölsorolja a velük ellentétes →víciumokat is. Máskor az Egyh. a jó fa, melynek levelein különböző fanevek állnak (→pineafenyő, terebint, cédrus, olajfa, ciprus, platán, melyek a késő kk-ban Mária-jelképekké lettek), ágain félalakos →medaillonokban az erények láthatók. Közülük a szeretetet →izsóp, a reményt a rózsa, a szüzességet a →liliom jelzi. A rossz fa a Zsinagóga, melynek levelei →fügefalevelek, s a medaillonokban a víciumok nevei állnak. **

Sachs 1980:240.